Csapadékmérés otthon

Csapadékméréssel általában a meteorológiai állomások foglalkoznak, ők adnak ki időnként helyi, vagy országos jelentéseket. De e jelentések túlnyomó részt csak szélsőséges esetekben jutnak el hozzánk. Pl. ha nagy felhőszakadás volt.

Az igaz, hogy a rádió, meg a televíziós csatornák arról hírt adnak, hogy az ország különböző településein, ha volt valamilyen halmazállapotú csapadék, az milyen mértékű. Ezzel azonban több baj is van. Az első talán, hogy-kevés kivétellel-nem lakunk közvetlen szomszédságában a jelentést szolgáltató állomásnak. Ez azért okoz pontatlanságot számunkra, mert gyakori jelenség, hogy az egyik városrészben felhőszakadás van, míg a másikban csak éppen szitáló eső, esetleg süt a Nap.Mi pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy a mi környezetünkben milyen mértékű csapadék hullik egy-egy alkalommal.

A másik ok, amiért a csapadékmérést érdemes otthon végezni, az az, hogy nem kell lesni, várni a híreket, az újságokat böngészni, hogy lakóhelyünkön milyen mértékű eső esett. Nem is beszélve azokról, akik a távoli tanyavilágban laknak. Nekik igazán érdemes a csapadékmérést otthon végezni. Főleg akkor, ha a tevékenységük miatt indokolt a csapadék mértékének rendszeres figyelése.

A csapadékmérés otthoni gyakorlata egyszerűbb, mint azt bárki is gondolná és nem is kerül pénzbe. Ha akarjuk egyetlen fillér kiadása nélkül megvalósítható az otthoni csapadékmérés.

A csapadékmérés mértékegysége a milliméter. Vagyis egy négyzetméter felületre hulló egy milliméteres vízréteg egy liternek felel meg. Ezért ha elosztjuk a csapadékmérőben összegyűlt víz mennyiségét a mérő befogadó felületével, megkapjuk a csapadék pontos értékét mm-ben.

Ma már minden háztartásban veszünk különféle műanyag dobozokban, kis vödrökben tejfölt, zsírt, más, a konyhában használatos élelmiszert, mosószert, tisztítószert stb. Ezért ezek a csomagoló eszközök ingyen vannak!

Válasszunk a ki nem dobott készletünkből egy csapadékmérésre kiválóan alkalmas műanyag dobozt, ami azért néhány feltételnek feleljen meg.
Ezek a következők: legyen sima a belsejük, a felső nyílásuk ne legyen agyon peremezve, kiöntő nyílással ellátva és a fenék részük is lehetőleg sima legyen.

E feltételekre azért van szükség, hogy a bennük összegyűjtött esővizet minél kevesebb vesztességgel ki tudjuk majd önteni belőlük a mérőhengerbe. Lehetőleg olyan edényt válasszunk, ami kör alakú és a szájnyílása kb. 16 cm átmérőjű és űrtartalma legalább egy liter.

Természetesen lehet ettől eltérő paraméterű edényt is választani, de ebben az esetben nehezebb a számolás. Ugyanis első lépésként ki kell számolnunk az edény felső nyílásának alapterületét négyzetcentiméterben. Ez lesz a csapadékgyűjtőnk gyűjtő felülete.
A példának állított 16 cm-es átmérőjű edény esetében: sugár x sugár x 3,14, vagyis (8cmx8cm=64x3,14=200,96 cm2, durván 200 cm2.) Ezt a számot jegyezzük meg, mert ezzel kell minden mérési eredményt osztani, hogy megkapjuk a csapadék mennyiséget milliméterben. Vagyis ha az edényben összegyűlt esővíz 200 milliliter volt, akkor 200:20=10 milliméter csapadék hullott a mért időszak alatt.

Ha van egy ilyen edényünk, máris pontosabb eredményt tudunk elérni a csapadékmérés területén, mintha a tőlünk pár kilométerre levő mérőállomás adatait figyelnénk.

Szükségünk lesz még egy menzurára -mérőhenger- amivel az összegyűlt csapadékot pontosan megmérjük milliliterben kifejezve. Ha ez mind megvan, nem kell mást tenni, mint olyan helyre kitenni az edényünket egy méteres magasságban, ahol szabadon láthatjuk az eget és egy 3-4 m-es körrel határolt területen nincs semmi, ami az eső útjában lenne.
Vagyis az edénybe ne csepegjen valamely tárgyról plusz víz, mert ez hamis eredményhez vezet. Amikor befejeztük a mérést, az edényben összegyűlt csapadékot óvatosan öntsük a mérőhengerbe, olvassuk le a számot és azt osszuk el az edény szájnyílásának alapterületével. Így megkapjuk, hogy mennyi csapadék hullott a mérési időszakban.

Még egyszerűbb eljárás a csapadékmérésre, ha egy üvegpalack szájnyílásába állítunk egy műanyag tölcsért, aminek először kiszámítjuk a felső beöntő nyílásának alapterületét, hogy a palackban összegyűlt esőviz milliliterben mért mennyiségét majd ezzel a számmal tudjuk osztani. Természetesen ebben az esetben is fontos, hogy a méretekre vigyázzunk. A palack legyen minimum fél, de inkább egy literes, a tölcsér pedig vékony peremű, 15-16 cm átmérőjű.
Ha a méréseket és számításokat pontosan végeztük, és egy ideális helyet találunk a csapadék összegyűjtéséhez, biztosak lehetünk abban, hogy a mérési eredményeink a leg pontosabbak lesznek.